"Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb - Szophoklész: Antigoné
Fura szerzet az ember (ha lehet így fogalmazni). Le is tud lombozódni, de össze is tudja szedni magát, ha a helyzet úgy kívánja. A sírástól a nevetésig minden fokozaton át tud menni, érzi, ha fáj valami, de érzi azt is, ha boldog és szárnyalni van kedve….„

Spartathlon:

Embert próbáló, ultramaratoni futás Athénból Spártába, távja 246 km, igen, futva kettőszáznegyvenhat kilométer! Sokunknak még a maratoni táv (42km195m) is hátborzongató. Ez pedig majd 200km-rel több!
Emberfeletti!!! Munkatársunk, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar Tanulmányi Osztályán dolgozó kolléganőnk ott volt, futott, végig futott, befutott!

332-es rajtszámmal Máténé Varju Edit

Nehéz szóhoz jutni a teljesítményét hallva. A részletekre is nagyon kíváncsiak vagyunk, trükkök, taktika, körülmények és drog?

- Hogy néz ki a világ legkeményebb versenye, mesélj!

- Minden év szeptembere – már 34. éve- az ultrafutók ünnepe ez a verseny. Maximálták az indulók számát (390 fő), és a futók nagy része csak sorsolás útján kerülhet a reggel 7- kor startoló athéni rajthoz- az Akropolisz lábához, hogy aztán elfuthassanak Spártába, a főtéren álló Leonidász Király szobrát megérinthessék.

”… A szigorú szintidők, a kemény emelkedők és a gyakran szélsőségesen meleg időjárási körülmények miatt ultramaratonista körökben úgy tartják, hogy a Spartathlon az egyik legkeményebb, ha nem maga „a” legkeményebb futóverseny a világon.
A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célba érkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajág-koszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével…” Wikipédia

- Kik indulhatnak a versenyen?

- Nemzetenként maximum 25 fő indulhat, nevezési szinteket adnak meg. Aki 20%-kal jobbat teljesít, az automatikusan felkerül az indulók közé, a többieket viszont a TÚLJELENTKEZÉS miatt sorsolják.

- Csodabogarunk- illetve csoda Varjunk van nekünk! (- hisz Edit már harmadszor vett részt a hihetetlen erőpróbán, s ehhez nem kellett neki Fortunát soha igénybe venni. )

- Még 2014-ben a 24 órás futásommal teljesítettem a kvalifikációs időn túl, hisz 170 km helyett 217 km-t futottam

- Hogy éli meg a futó a versenytávot, közben vannak társak, zenehallgatás, beszélgetés?

- Magányosan, ennek ellenére eufórikus állapotban futok! Az ultramaratonisták általában egyedül szeretnek futni, hogy saját ritmusukat tudják tartani, és széthúzódnak a táv alatt. Én nézelődök, hisz izgalmas, változatos a táj, a 3600 m szintemelkedés (hmm- több mint a Kékes háromszorosa…) komoly kihívást jelent. Mintegy 70%-ot aszfalton, a többit terepen futjuk. Éjszaka fényjelző oszlopok mutatják az utat. Gondolataimban élek. Zenehallgatás? Az tiltott! A telefont csak azért viszem, hogy segítséget tudjak esetleg hívni.

- Milyen segítséget lehet hivatalosan igénybe venni?

- Frissítő pontokat helyeznek ki 5-6 km-enként /75 db/, ahova előre küldhetünk bármit, amire szükségünk van (pl. élelmiszer, ruha, gél, fejlámpa). Ebből 14 a saját pontunk, ahol a segítőim- az idén a férjem és futó barátnőim- is jelen lehettek. Igazán nagy szükségem van rájuk, hisz lelki támaszt nyújtanak, bíztatnak, erősítenek. Az üzeneteimet futás közben is tudom olvasni, az nagyon jól szokott esni, erőt merítek belőle. A szakaszokon a megadott szintidőket tartani kell, különben kizárnának. Ezért mindig a biztonságra törekszem, inkább spórolok az idővel. A táv alatt nagyon szigorú végig a kontroll.

- Mi a legnehezebb a Spartathlon futása közben?

- A különleges körülmény! A forróság és hideg leküzdése. Az idén éjszaka 6-7 fok körül volt, s reggel 1 órán belül 30 fokra melegedett a levegő! Ilyenkor frissítés jégkockával, árnyékolás tarkót fedő „légiós”sapkával. Mivel hazánkban nincs lehetőség ilyen környezetben edzeni sem, felkészülés alatt próbálok minél nagyobb melegben futni. És aztán 100 km után jön a fejjáték! Előfordulhat hallucinálás is. A 159. km-a választóvíz, itt van a hegyi szakasz 10 km-es emelkedővel. Innen már fejben dől el, végig csinálod-e.

- Ahogy az időeredményeket nézem, ez több mint másfél napos ébrenlétet igényel. Alvás nélkül?

- Igen. Itthon, a hétköznapokban biztosan nem tudnék ennyi ideig ébren lenni. Ott, végig előttem a cél, van adrenalin, eufória, és így simán megy.

- Jó, de ez már a harmadik alkalom! Hogy kezdted a futást, miért csinálod?

- A férjem volt futó. Én kipróbáltam magam több sportágban is. Aztán amikor az a konditerem, ahová szívesen jártam –bezárt, hát kimentem a szabadba futni- 12 évvel ezelőtt. s 20 percet futottam. (hallgatók, figyelem, ez lehet csábító?!) Aztán lassacskán mindig többet és többet. A határaimra voltam s vagyok kíváncsi. Mikor megszereztem az automatikus indulási engedélyt, hát először azért indultam a Spartathlonon, hogy kipróbáljam magam. Második alkalommal pedig bizonyosságot akartam szerezni, hogy nem véletlen volt az első jó eredményem (és szerényen mosolyog).

Harmadszorra nem akartam elindulni, mert már három éve nem voltam nyaralni sem a futás miatt! Edzőm rábeszélésére mégis neveztem. Ő kérte, ne hagyjam kárba veszni ezt a rengeteg munkát, most biztos remek időt tudnék futni. Igaza volt, mert most a futásom „baromi jó volt”, nem lettem rosszul utána, s szinte végig futottam a távot. Az időeredményem 32óra 29perc, mellyel a harmadik magyar, összességben pedig a 8. nő lettem.

- Elképesztő! A negyediknek miért fogsz nekiállni? A jobb eredményért?

- Nem az időeredmény számít, nekem már csak a jó érzés. Szó szerint, ahogy elkezdek futni, 10 perc után már röpködök. Drog! Egészséges drog! Bárki használhatja! Ez a drog pedig nincs a tiltó listán!

- Milyen különleges futó helyszín volt még számodra?

- Roppant izgalmas futásom volt Davosban, a svájci Alpokban. A terepfutást itt szerettem meg a lélegzetelállító hegyek között, s a 79km táv alatt. Ez a fajta futás nehezebb, mert 100% összpontosítást kíván, mégis hihetetlenül feltölt.

- Hogy volt tovább a bizonyos 20 perc után?

- Egyre többet futottam, s jöttek 3 évnyi szaladgálás után a 6 órás versenyek, aztán a 4. évben a 12 órás jelentett kihívást. Biztosan ismerős az Ultrabalaton 220 km-es versenye. No, volt olyan év, hogy megnyertem 23óra 41perces idővel. 7x neveztem, 6x értem célba. Volt egy olyan alkalom, amikor 150 km-nél kiálltam. Ma is bánom, fejben nem voltam ott. A rákövetkező hétvégén visszamentem és lefutottam a maradék távot, csak, hogy a kör bezáruljon.. ;)

- Napi edzésmunkában mit jelent ez?

- Mint mondtam, a boldogság érzését kapom meg a futással. Könnyű heteken 100km-t futok, a húzósabbakon 140 km körül. Ehhez legkésőbb 4-kor kelek, illetve fél3-kor, ha 2,5 óra a napi penzum.

- Hajaj, ez lehet, hogy a hallgatóinknak kevésbé lesz motiváló?

- Engem a természet busásan kárpótol ezért. Leírhatatlan a hajnali szépség, nyugalom s testemben a röpködő érzés. Ezek után persze a kutyámat is kicsit megfuttatom, s indulhat felpörögve a mindennapom.

- Mi lesz a következő versenyed?

- Indulok az Athén Marathonon novemberben.

- Mit javasolsz azoknak, akik most kezdenének kocogni-futni?

- Vegyenek egy jó cipőt, s fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan! Semmi más nem kell, csak legyen célja, magáért tegye, s a közérzete egy csapásra megváltozhat. Aztán jön a függőség, endorfin, röpködés, pszichés frissesség.

- Köszönöm szépen a bizalmas beszélgetést az ÓE HŐSNŐJÉNEK, aki, mint megtudtam, csupán 12 éve kezdett el futni. Lánya külföldön egyetemista, férje jelenleg a kettlebell szerelmese (is) lett.


Fokvári Adrien testnevelő tanár